Jump to content

第十九世紀的詩人 A XIX. század költői

From Wikisource


十九世紀的詩人 A XIX. század költői (1847)
by 裴多菲·山多爾 Petőfi Sándor, translated by 維基文庫
348745十九世紀的詩人 A XIX. század költői維基文庫裴多菲·山多爾 Petőfi Sándor

作家:桑多爾‧佩托菲 佩斯,1847 年 1 月


第十九世紀的詩人[意譯]

[edit]


請你(緊記,

千萬)不要

輕易地撥動琴弦!

因你正從事一項偉大的工作,

現在如果你拿起琵琶。

只能唱出

你自己的痛苦和快樂:

卻什麼都做不了,

那麼世界就不再需要你,

那就把聖樹,

你那受世人尊崇的身份放在一邊吧。


我們躲在荒野裡,

就像過去摩西和他的人民避難一樣,

他跟隨着

上帝派來作為他引領的火柱。

後來,

上帝將 祂所差來的那一位--詩人,

安置在這火柱上,

作為他們引領的火柱。


帶領

人民走向迦南(應許之地)。


加油吧,每一個詩人,

與人民一起出生入死吧!

詛咒那個

從手中扔下人民旗幟的人。

詛咒那些

因為怯懦

或懶惰而停留下來的人,

當人們在奮鬥、疲倦、流汗的時候,

他卻在樹蔭下休息!


有些假先知

非常邪惡地宣稱,

我們現在可以停下來了,因為這裡

是應許之地。

這一個謊言,

一個非常無禮的謊言,

數以百萬計的人在爭論着,

他們在烈日下徘徊,

又飢又渴,

他們很絕望。

每個人都能平等地從豐盛的籃子裡得到所需,

每個人都能坐在正義的桌子前,

當 心靈之光

透過每家每戶的窗戶照進來:

那麼我們就可以說停止了,

因為迦南已經在這裡了!


但直到在那之前,

是沒有和平,

在那之前你必須繼續奮鬥。 ──

也許生命

不會為我們的勞動付出任何的代價,

但死亡會

用溫柔的吻,閉上我們的眼睛,

並用一條花繩和一個絲枕,

將我們送入大地的深處休息。


A XIX. század költői

[edit]

A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, mellyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten illyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, a kik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók czáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. ─ Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelid, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.


  This is a translation and has a separate copyright status from the original text. The license for the translation applies to this edition only.
Original:
This work was published before January 1, 1929, and is in the public domain worldwide because the author died at least 100 years ago.
Translation:
This work is in the public domain in the United States because it was first published outside the United States (and not published in the U.S. within 30 days), and it was first published before 1989 without complying with U.S. copyright formalities (renewal and/or copyright notice) and it was in the public domain in its home country on the URAA date (January 1, 1996 for most countries).

The author died in 1931, so this work is also in the public domain in countries and areas where the copyright term is the author's life plus 80 years or less. This work may also be in the public domain in countries and areas with longer native copyright terms that apply the rule of the shorter term to foreign works.